Page 10 - Puskas_Hirado_2022_tavaszi_lapszam

Puskás Híradó

Járműveink vezetői dél-vietnami civilek voltak. tumát, kivéve a szolgálati feladatok teljesítésekor.
Szintén vietnamiak voltak a szakácsok is, akik főz- Különös figyelmet kellett fordítanunk diplomata
tek nekünk. A lakáskörülmények mostohák voltak, útlevelünk megőrzésére, mert eltulajdonítására
barakkokban laktunk, szúnyogháló alatt kellett a történt néhány kísérlet Saigonban. Néhány hónap
szúnyogok és a bogarak ellen aludni, ehhez járult múlva diplomata útlevelünket egy helyettesítő ok-
még aláfestő zenének a ventilátorok halknak nem mányra cserélték, és ekkor már megengedett volt
mondható folyamatos „suhogása”. A plafonon és a a szolgálati hely elhagyása, de mindig legalább
falak felső részén fali gekkók járkáltak és vadásztak két tisztnek kellett együtt mennie. Néha, egy nőt-
a szúnyogokra. Először félelmetesnek tűntek ezek a len magyar tiszt munkatársammal meglátogattunk
gyíkfajták osztályába tartózó hüllők, mert úgy néz- ezen szalonok és bárok közül néhányat, betartva
tek ki, mint egy mini krokodil (kb 6-10 cm hosszú- persze a biztonsági és az egészségügyi előírásokat.
ak), de később megszoktuk őket. Soha, egyik sem Rendszeresen jártunk a helyi piacokra is, ahol kü-
esett le soha. Lam-sonban, ahol egyébként megsza- lönleges gyümölcsöket és sok minden mást lehetett
kításokkal összesen majdnem 6 hónapot töltöttem, kapni. Igazán nagy élmény volt számomra az iga-
nagyon sok volt a kígyó is. Egyik alkalommal egy zán gazdag és különleges piaci kínálatot és a helyi-
járdán sütkérező példányra majdnem ráléptem, ek kereskedelmi szokásait megismerni, felfedezni
de találtak kígyót a szakácsok a konyhában egy ezt a sokszínű világot. Többször volt lehetőségem
edénytároló szekrényben, és máshol is. Mindegyik Saigonban a „feketepiacra” elmenni. Az maga volt
veszélyes mérges kígyó volt, de ezek közül is a leg- a csoda, nehezen lehetett olyan dolgot kigondolni,
félelmetesebb a „banán kígyó”. Ezek a tábor terüle- amit nem lehetett ott kapni. Ezen felül is volt kap-
tén levő banánfákon pihentek, a zöld színük miatt csolat a helyi lakossággal, mert civil fodrászüzletbe
szinte észrevehetetlen voltak, és nagyon tartottunk jártunk hajat vágatni. A helyi lakosok nagyon ked-
tőlük. A helyiek csak „one step” kígyónak hívták, vesek és segítőkészek voltak, de az óvatosság és a
ami azt jelenti, hogy a marása után egy lépés és be- biztonságra figyelés mindig elsődleges szempont
áll a halál. Szerencsére a környezetemben a szolgá- volt számunkra.
latom alatt kígyóbaleset nem történt. Otthonról levelet igen ritkán (jobb esetben ha-
A feladatok ellátását a heti soros elnök koordi- vonta) kaptunk, az első csoport (kb. 200 fő) logisz-
nálta a Saigontól kapott feladatok alapján. Az el- tikai biztosítása igencsak akadozott. Volt, amikor
nökséget minden héten más nemzet látta el, rotáció a várva várt leveleinket Saigonból a küldemény
alapján. A trópusi körülmények között megterhe- megérkezése után tévedésből visszaküldték Buda-
lő napi munkában felüdülést jelentett, hogy Lam- pestre, ezért egy újabb hónapot kellett várnunk a
Sonban volt egy kb. 15-20 méteres uszoda, valamint levelekre és csomagokra. Hónapokig nem tudtuk,
az, hogy néha ki tudtunk menni a település piacára mennyi a havi fizetésünk, mindig csak előleget
(persze csak civil biztonsági személy kíséretében, kaptunk. Annak ellenére nem tudták megállapíta-
aki mindig tisztes távolból követett minket). ni a havi illetményt, hogy a kiutazók kijelölése és
felkészítése már előző év végén megtörtént.
Miután megállapították az illetményt, kiderült,
hogy a négy nemzet közül a legkevesebb járan-
dóságot kapjuk. A havi illetményt három részlet-
ben kaptuk, ha jól emlékszem 1/3 részt dollárban
az OTP banknál vezetett számlánkra utaltak, 1/3
részt kint dollárban és a harmadik részt kint helyi
pénzben dongban (más néven piaszter) kaptuk.
Igen erősen inflálódott a háború miatt a pénzük,
mert 100 dong egy magyar forintot ért. Az egyes
A teljes kép érdekében nem kihagyható a helyi helyi csoportokat veszélyesség szerint besorolták
lakossággal, ezen belül a vietnami lányokkal való és a havi illetmény mellett pótlékot is kaptunk, ami
kapcsolat. Mivel a NEFB Dél-Vietnam területén szerintem nevetségesen alacsony volt. Példaként
tevékenykedett, ahol hosszú évekig több százezer említem, hogy Lam-Son, ahol közel hat hónapot
katona teljesített szolgálatot, könnyen belátható, töltöttem, az egyik legveszélyesebb HECS volt (má-
hogy az amerikaiak szabadidős elfoglaltságának sodik a rangsorban) ennek ellenére, 50 dollárt kap-
segítése érdekében erre külön iparág alakult. Az tunk veszélyességi pótlékként havonta. Mindezzel
amerikai katonák kivonása után ezek az „intézmé- együtt, az otthoni fizetésünkhöz képest lényegesen
nyek” még egy ideig fennmaradtak. Nekünk, ma- több volt a havi illetményünk, és aki a 9-10 hónap
gyar tiszteknek az V. körzetben (de úgy tudom ez alatt tudott, illetve akart spórolni, hazaérkezés után
a teljes NEFB állományára vonatkozott) több mint egy középkategóriás autót tudott vásárolni magának.
egy hónapig nem lehetett elhagyni a körzetpa- A ruházatunk ugyan trópusinak volt kikiáltva,
rancsnokságot, illetve a helyi ellenőrcsoport objek- de nem mondanám, hogy könnyű viselet volt a

10 XX. évfolyam 1. szám