Page 15 - Puskas_Hirado_2022_tavaszi_lapszam

Puskás Híradó

Emlékezés Helvei Ferencre

Az Óbudai temetőben, 2022. január 07-én, kísértük Nagyon szerettem Őt, az „embert”. Elmondok
utolsó útjára Helvei Ferenc alezredest. két történetet róla, ami nem munkahelyi esemény
Több évtizedig a főnököm, parancsnokom volt volt. Reggel héttől kettőig dolgoztunk utána ebéd,
a 70-es 80-as, 90-es években. Rendkívüli élettapasz- szabadidőben gyakran mentünk a tengerre fürödni
talata, szakmai tudása, munkatársai beosztottjai vagy csak néztük a tengert. A HM-nek volt egy elég
iránti embersége méltán juttatta a hírközpont pa- jó tengerparti strandja, Arusa (magyarul menyasz-
rancsnok technikai helyettes beosztásba. Volt két szony), homokos lassan mélyülő csendes öböl volt.
év, amikor a „Kráter” feladatban együtt dolgoz- Itt az oldalon láttam néhány régi képet, ahol Feri
hattunk Ő, mint a feladat vezetője, parancsnoka, bácsi a tengerben „lubickol”. Nagyon szeretett úsz-
én meg a munkatársaimmal az egyik technikai ni, elég jól úszott, leginkább egyedül és kicsit mesz-
részfeladat előkészítésében és végrehajtásában ve- szebb a parttól, ahol már a hullámok nem tarajoz-
hettünk részt. Hálás vagyok a sorsnak, hogy hét nak. Én az öböl szikláin ültem, talán horgásztunk a
hónapon át együtt dolgozhattunk, egy csapatként fiúkkal vagy csak a tengert néztük. Feri bácsi úszott
éltünk éjjel nappal, jóban-rosszban. A napi mun- arra felénk, talán még búvárpipa és szemüveg is
kában is megismertem, tényleg nagyszerű ember volt rajta, integetett, és visszafordult. Nézek utá-
volt, soha egy hangos szó vagy szitkozódás nem na, látom egy nagy delfin elkezdte Őt követni elég
hagyta el a száját. Szakmájában megkérdőjelezhe- nagy és kicsit sötét bőrű állat volt, nem kellemes
tetlen volt a tudása, amihez pedig kevésbé értett, ilyennel váratlanul találkozni hiába tudja az em-
azt rábízta a szakember munkatársaira, mert meg- ber, hogy nem fog bántani, mégis elég félelmetes.
bízott bennünk. Próbáltam kiabálni, figyelmeztetni, de a hullámzás
Az én korosztályomból sokan voltunk, akik a elnyomhatta a hangomat. Ahogy kiért a vízből, pa-
húsz év korkülönbség okán Feri bácsinak szólí- don ülve megbeszéltük mit láttam, amiből Ő nem
tottuk. Ez a „bácsizós” megszólítás nagyon elter- vett észre semmit, kiúszott, mint előtte oly sokszor.
jedt és megszokott lett a magyar csoportban és a A másik történetem egy protokoll eseményhez
jemeni katonák között is, gyakran a vele egykorú- kötődik. 1979 februárban magyar katonai delegá-
ak is így szólították. Óriási tekintélye volt a jemeni ció látogatott Ádenbe Czinege Lajos hadseregtá-
munkatársak között is, egy alkalommal hallottam bornok honvédelmi miniszter vezetésével az „el-
két jemeni híradó katonát beszélni valami munka készült” Kráter feladat objektum átadására. (Az
ügyben. Az egyik fiú gesztikulálva mondja „kalam átadás felavatás megvolt, mi még kb. két hónapig
– kalam Feri bácsi” azzal eldőlt a dolog, mert ha dolgoztunk a tényleges kész állapotig). A magyar
”Feri bácsi azt mondta”, akkor az nekik csaknem nagykövet a rezidencia kertjében fogadást adott a
olyan volt, mint egy Korán idézet. katonai delegáció tiszteletére. A fő vendég Czinege
1978 decemberében ott Ádenben együtt köszön- Lajos magyar és Ali Antar Nasszer jemeni honvé-
töttük, ünnepeltük meg az ötvenedik születésnap- delmi miniszter volt, magas rangú magyar és je-
ján, a magyar szakács fiúk még tortát is készítettek meni katonákkal, valamint az összes baráti ország
neki, amit közösen elfogyasztottunk. Készültek katonai attaséi feleségeikkel együtt meghívottak
fényképek a születésnapi köszöntőről, nekem is voltak. A katonai attasé (… alezredes Frédi bácsi)
van, de sajnos nem találom, pedig nagyon szeret- elérte, hogy a mi munkáscsapatunkból is részt ve-
tem volna itt megmutatni. Ez a fénykép is akkor gyenek néhányan, talán öten hatan, ennyit engedett
készült a szállásunk mellett a pálmafák alatt Mé- a létszám. Feri bácsi szerette volna, ha még többen
száros Zolival és Nagy Fricivel. Egy másik egzoti- lehetnének ott, akik tényleg keményen dolgoztak a
kus képet is megmutatok egy kiránduláson készít- legnehezebb feladatokon. Azt hiszem négyen vol-
tettem róla, egy banánligetben jártunk. tunk, Megkérdezte tőlünk, volna-e kedvünk „pin-
cérnek felszolgálónak” eljönni a fogadásra. Na-
gyon jólesett, elfogadtuk. Ő elintézte a nagykövet
feleségével, Ő volt a „fő celebráns”, mi felvettük a
hosszú nadrágot, fehér inget a nagykövetasszony
eligazított bennünket, mit kell csinálni az állófoga-
dáson. Annyira már elboldogultunk angolul, hogy
ételt, italt, jeget stb. kínálni tudtunk és hoztuk, amit
kértek. Czinege elvtárs Ali Antar (†1986. január 13.)
a magyar tolmács és a katonai attaséval ment sor-
ban egy-egy üdvözlő szóval köszönteni a vendége-
ket. Mi közben ott tettük a dolgunkat, amikor a kö-
zelünkbe értek Frédi bácsi mondta a miniszternek
ezek a fiúk nem igazi pincérek, Ők ott dolgoznak

15
XX. évfolyam 1. szám